Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony

2008.12.20

BÉKÉS, BOLDOG, SZÉP KARÁCSONYT,

ÁLDOTT ÜNNEPEKET!

 

Így dalolunk mi :)

https://www.youtube.com/watch?v=RJLQYOEVX3g&feature=youtu.be&t=55m8s

angyalka.tr..jpg

Ünnepi köszöntő:

Ismét eltelt egy esztendő. Ismét eljött a szép Karácsony, Jézus születésnapja, a szeretet ünnepe, a család ünnepe, az összetartozás ünnepe különböző közösségekben.

Nagyon sokszor rohanunk, szaladunk.

Van-e időnk megállni egy kicsit legalább néha-néha?

Tudunk-e csendben maradni?

Akár minden nap megkérdezhetnénk magunktól, van-e időnk a legfontosabbra?

Megkérdezzük-e magunktól, jól szerettem-e?

Mindent megtettem?

S ha hibáztam is néha, tudtam bocsánatot kérni?

Te hogyan élsz a hétköznapokban?

És most? Hogyan készülsz az ünnepre?

Készülődünk. Elkészítjük az ünnepi vacsorát, apró ajándékokat vásárolunk, szép hangversenyt szervezünk, hogy az ünnep még szebb legyen, és ez így van jól.

Minden ajándék egy darab belőlünk. A legszebb ajándék mégis mi magunk lehetünk.

A Karácsony a szeretet ünnepe. Igazából az év minden napján „karácsonynak” kellene lenni, mert nincs más dolgunk a világon, mint szeretni – otthon, munkahelyen, iskolában, bármely helyen, bármely közösségben.

Az ünnepi készülődésben, talán kicsit jó átgondolni, mit is tettem eddig, hol tartok az úton, mi az, ami még jobb lehet …

Állj meg egy kicsit most!

Nézz magadba, és nézz szét magad körül!

Lásd meg mi a fontos!

Egyedi és pótolhatatlan vagy! Szükség van rád!

Arra a kicsire, amid van – arcodra, kezedre, szívedre, mosolyodra …

Mindnyájan pótolhatatlanok vagyunk.

A világnak szüksége van rátok!

Prohászka Ottokár gondolatait idézem:

„Szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul!

Ne hagyd magad legyőzni a nehézségekkel, a közönnyel, a sikertelenséggel!

Szeress és jobb lesz a világ!”

„Az ünnep örömét kívánom, minden jót tenéked!

Az ünnep nyugalmát kívánom, zárd békén az évet!

Az ünnep reményét kívánom, az vidítsa lelked,

Hívő szívet, hogy új napod boldogan köszöntsed!”

Mindnyájunk nevében, békés, áldott karácsonyt kívánok.

 Tapolca, 2014.                            (Szigecsánné Freund Teréz)

 

 Iskolai újságunk a "KÜRTÖLŐ" ünnepi kiadványa:

2014. december 13. évfolyam 2. szám

http://www.jardanyi-tapolca.sulinet.hu/krt/2014_2.pdf

 

Németh Lászlóné Erzsi néni (könyvtáros)

* * *

„Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.”
(Móra László)

 

Ady Endre: Karácsony - Előadja: Szabó Gyula

https://www.youtube.com/watch?v=BCnVh6ntw7Y

***

 

Iskolánk karácsonyi hangversenye (2013.)

https://www.youtube.com/watch?v=tqgl09aT_mQ

https://www.youtube.com/watch?v=yYEHY_VFh-4

 

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

 

 

          KARÁCSONYI VÁRAKOZÁS          

 

 

 

Advent

 

A latin eredetű (adventus) szó megérkezést jelent. A keresztény ünnepkörben advent Jézus születésére várakozás, a felkészülés időszaka. A keresztények a karácsonyt megelőző 4 hetet nevezik így, mely mindig vasárnappal kezdődik. Régen éjfélkor harangszó hirdette kezdetét, ami egyúttal az új egyházi év első napját is jelentette.          Bővebben: http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/Sb/0/3376/advent.html

 

 

adventi-koszoru.jpg




Várni valakit, akit szeretünk, mindig nagy öröm. A találkozásra való készülődés, a várakozás már maga is ünnep. Antoine de Saint-Exupery A kisherceg-ben oly szépen fogalmazza meg ezt az érzést: Ha délután négykor érkezel, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság.


Mai zaklatott világunkban a lelkünk mélyén talán mindannyian keresünk, várunk valamit. Várjuk a szebbet, a jobbat, a csodát. Várjuk a messiást, az élő Krisztust, hisz tudjuk, hogy „eljő és nem késik”. Adjuk meg hát az esélyt önmagunknak, hogy találkozzunk Vele!





A karácsonyi várakozás, ünnepi készülődés izgalmában sok szép könyv kerül a kezembe. Bennük szebbnél-szebb dalok és versek, szorgos kezekre váró ajándékötletek. Ezekből válogatok most nektek sok-sok szeretettel. Erzsi néni



Így készülünk a karácsonyra:

Fotókat lásd:

http://www.jpzk.eoldal.hu/fenykepek/konyvtar/karacsony-2009/



Karácsonyi énekek, versek, mesék, kották ...


Szeretetküldő:

http://szeretetkuldo.zsozirisz.hu/karacsony/karacsonyikezdolap.html

 

 
énekek: http://www.szepi.hu/nota/xmas/

versek: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/index.html

kották: http://www.emb.hu/hu/search?sender=search&searchText=kar%C3%A1csony&bSubmit=OK


Téli mesék: http://meseorszag.extra.hu/Teli_mesek/



Adventi gyertyák

 

 

 

1.  Adventi hírnök, friss fenyőág.  Lobog az első gyertyaláng.

        Karácsonyt várva lázban a Föld. Isteni gyermeket köszönt.

Refr.Újjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! 

 

  

2.  Adventi hírnök, friss fenyőág.  Lobog már két kis gyertyaláng.

Ha zörget Jézus, jól figyelj ám. Betér a szívünk ajtaján!

Refr.  Újjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! 

 

 

3.  Adventi hírnök, friss fenyőág.  Lobog már három gyertyaláng.

Múlnak az évek, életünk száll, De utunk végén Jézus vár!

Refr.  Újjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! 

 

 

 

4.  Adventi hírnök, friss fenyőág.  Lobog már négy kis gyertyaláng.

Azt mondta Jézus, visszajön még. Újjá lesz akkor föld és ég!

Refr.  Újjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! 

 

adventi-gyertya.jpg

 

 

 

 


 

 JUHÁSZ GYULA:
Karácsony felé


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

 

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.


…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

 

karacsonyi-angyalok.jpg

 

Enzsöl Ellák: VÁRAKOZÁS – részletek               


„Egyszer megkérdeztem egy megszállott horgásztól, mi a jó ebben a
 sportban, hiszen napok óta csak a botot fogja a kezében. Az öreg 
nevetett és azt válaszolta: 
- a várakozás, uram. „


„Amikor én is lelkesen énekelem, hogy az égi magasok harmatozzanak, valahogy a lelkem mélyén már készítgetem az utat a betlehemi örömhöz, készülődésem izgatottsága karácsonyi előleg a szívemben. „


Advent: A várakozás megszentelése, Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és felfedezni azt, ami a miénk… Aki pedig jól várakozik az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb; a hetek, órák, percek, kattogó, szenvtelen vonulását.” 
                                                                                                       (Pilinszky)

 


Élek az advent boldogságában, a Jézus-várás szépségében, 
egyetlen napom sem unalmas

 

          „Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek! Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel; trombitákkal és kürt-zengéssel vigadozzatok a király, az Úr előtt! Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és akik laknak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.”                Zsoltár 98: 4-9.

Találóan fejezi ki ez a zsoltáridézet az Adventi Rézfúvós Kamaraegyüttes küldetését. Az együttes tagjai szeretnének örömet szerezni és maguk is „vígan teszik ezt, de legfőbb céljuk „az Úrnak zengedezni”.  Dicsőíteni Őt jóságáért, szeretetéért…

 

 

Hogyan tehetjük 365 napossá a karácsonyt, a szeretet ünnepét az életünkben? Ha merjük kimutatni szeretetünket, mondani, tenni egy mozdulattal, egy mosollyal, egy szál virággal, egy pici kis akármivel! Az ilyen szeretet-ajándék értékét soha nem az ára teszi becsessé, drágává. A szeretet aranyától lesz igazi királyi ajándékká. Ezt kapta Jézus az aranyban. Ezt adhatjuk mi arany nélkül, mosolyban, aranyozott szívvel.

 

Ajándékok, melyek nem kerülnek semmibe:


Egy
jó szót
szólni. Egy
beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt. Nem
feledkezni meg egy
közeledő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni. Mindenért
hálásnak lenni. Jótanácsot adni. Egy levél
írásával örömöt szerezni. Apró
tűszúrásokon nemévődni
Jogos panaszt nem
emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá,
ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként,
ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni
komolyan. Nem sértődni meg egy
félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót
a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak,
egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással
vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az
elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni
a kellő időt és gondot.
És mindenben : szeretettel lenni.

 

Ezekkel a gondolatokkal és ezzel a gyönyörű verssel kívánok

 

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET,

BÉKÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT

 

Németh Lászlóné F. Erzsébet (könyvtáros)

 

Ady Endre: Karácsony - Szabó Gyula előadásában

Csodálatos. - Hallgasd meg! Érdemes :-)

http://www.youtube.com/watch?v=941ka-nI3uw&feature=related

* * *

..."Gyújtsál egy gyertyát, ha leszáll a csendes éj,
Mondj el egy imát a sok szegény emberért.
A szeretet ünnepe, hidd el, csak így lesz szép.
Áldását szórja rád majd az ég." ...



Meg is hallgathatod Poór Péter előadásában:

itt --> http://www.youtube.com/watch?v=yq-qITOAKHs

 

 

Szinező:

angyal.jpg

 

 

1.gif

karacsony-mikulas-kifesto-szinezo_38.jpg

 

 

 

 Karácsonyi dalaink:

 

Ó, gyönyörű szép titokzatos éj!

Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.

Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul.

Szent karácsony éjjel!

 

Ó, fogyhatatlan, csodálatos ér!

Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.

Benne, lásd az édes Úr, Téged szomjaz, rád borul,

Egy világgal ér fel.

 * * * * * *

 

  Pásztorok, pásztorok örvendezve

  Sietnek Jézushoz Betlehembe.

  Köszöntést mondanak a kisdednek,

  Ki váltságot hozott az embernek.

 

  Angyalok szózata minket is hív.

  Értse meg ezt tehát minden hű szív.

  A kisded Jézuskát mi is áldjuk,

  Mind a hív pásztorok magasztaljuk.

 * * * * * * 

 

Dicsőség mennyben az Istennek!

Dicsőség mennyben az Istennek!

Az angyali seregek, vígan így énekelnek:

Dicsőség, dicsőség Istennek!

 

Békesség földön az embernek!

Békesség földön az embernek!

Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet,

Békesség, békesség embernek!

 

 

1196548592.gif

 

 

 

  

                                       A „Csendes éj” születése

Ki ne ismerné a karácsonyi ünnepkör tán legszebb és legismertebb dalát, a „Csendes éj”-t?
December 24-én világszerte százmilliók éneklik a tüzes Brazíliától a hófödte Alpeseken át Ausztriáig vagy éppen Japánig. Azt azonban kevesen tudják, hogy e bensőséges hangulatú dal egy falusi egércsaládnak köszönheti keletkezését – legalábbis a néphagyomány szerint.

A történet a következő:

A bajorországi Oberndorfban 1818 karácsonya előtt néhány nappal elromlott a templom orgonája. Állítólag egy egércsalád költözött a hangszerbe, de ez csak később derült ki. Joseph Mohr a fiatal lelkész igen elszomorodott, mert a karácsonyi éjféli misét orgonaszóval szerette volna ünnepélyesebbé tenni. Ahogy búsan ült a plébánián, egyszerre lírai gondolatai támadtak, s a gondolatok rövidesen verssorokká rendeződtek – először a fejében, majd a maga elé tett papíron. Így született a „Csendes éj” szövege.
Mohr lelkész ekkor felkereste orgonistáját, Franz Xavér Grubert és felkérte, hogy komponáljon dallamot a vershez. Gruber elővette gitárját, s bár már december 24-e volt, munkához látott. Néhány órával később a templomba hívatta énekkara tagjait, hogy betanítsa nekik az elkészült dalt.
És éjfélkor, midőn elhaltak az oberndorfi harang misére hívó kondulásai, a zsúfolásig megtelt templomban a világon elsőként felcsendültek a „Csendes éj” kezdő akkordjai...
                                                      (
Albrecht Sándor gyűjtéséből)

 

angyal-vershez1.jpg

 

Fényes égből mennyországból 
Szálljatok le, angyalok !
Zöld leveles, aranydiós
Karácsonyfát hozzatok !
Karácsonyfát, ragyogót,
Zörgő-börgő mogyorót,
Ezüstcsengős barikát,
Selyemszőrű paripát. 

 

 

angyal-vershez2.jpg

 


Fényes égből mennyországból
Szálljatok le, angyalok !
Kisfiúknak, kislányoknak
Egy-egy könyvet hozzatok !
Hadd kiáltsák: jaj, de szép !
Legyen benne mese, kép,
A hazáért imádság,
magyar érzés, szabadság !

 

 

angyal-vershez3.jpg


Fényes égből mennyországból 
Szálljatok le, angyalok!
A didergő szegényeknek
Meleg ruhát hozzatok !
Nagykabátot, nagykendőt,
Vastagtalpú cipellőt,
Tüzelőfát, angyalok,
Azt is, azt is hozzatok !

 

(ismeretlen szerző verse)

 

 

                              Fekete István: Betlehem

   A konyhában ültünk a földön, és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha, meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, faablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk abban az időben.
Egyszóval: Betlehem volt.
A Szent Család kicsit oldalt állt, előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hogy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.
Ennél sokkal nagyobb gondjaink voltak.
Elsősorban az, hogy Jézuska mezítelen maradjon-e, vagy takarjuk be.
- Megfázik! – mondta Bence Gábris, aki érzékeny lelkű fiú volt.
- Buta vagy – szólt Andók Pista -, aki Isten, az nem fázik.
- A biblia azt mondja – szólalt meg végül Peszelka Péter, aki papnak készült -, hogy „édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette…”
Ez döntött. A pólya természetesen nem lehetett akármilyen anyagból, ezért selyemből lett, a selyem pedig anyám télikabátja béléséből lett.
Másodsorban ott volt még a szamárkérdés.
Két szamarunk is volt ugyanis.
Peszka Péterre néztünk, aki csizmája orrát vakargatta piszkos kis körmével és lesütvén a szemét erősen gondolkodott, de aztán kivilágosodott értelmes, fanyar arca:
- Az nincs a bibliában, hogy hány szamár volt. Több pásztor volt, hát szamár egy se volt…
Subák, láncosbotok, bajuszok és szakállak, kucsmák és a tornyos angyalsüveg már készen voltak, így semmi akadálya nem volt annak a lelkes izgalomnak, amely másnap a faluvégén abban a felkiáltásban érte el tetőfokát, hogy: - Szabad-e betlehemet köszönteni?
És hulltak a krajcárok… Péter perselyébe, amely mind súlyosabban zörgött – mi tagadás – ébren tartva, sőt fokozva elhivatottságunk érzését. Berta Jancsi ugyan apja szőrtarisznyáját is nyakába akasztotta, hogyha valahol – netán – ennivalót is adnának, de inkább Pétert toltuk előre, zörgő perselyével figyelmeztetve a háziakat, hogy készpénzadományokra rendezkedtünk be.
Na, a büntetés aztán nem is maradt el. A betlehemi csillag ragyogása mellett nem vettük észre a pénz ördögének sátánpofáját, és szenteste – Berta Jancsi pokoli indítványára – elindultunk a szomszéd faluba, most már kizárólag azzal a céllal, hogy a persely tartalmát a végsőkig fokozzuk.
Csendes, borús, mégis kemény alkonyat volt. A hó nem olvadt, a jegenyék felett és a völgyek hajlásaiban fenyegetően kék volt a köd. Azután Király bácsival találkoztunk, a kanász-számadóval.
- Hová mentek, gyerekek? – Csak ide a szomszédba…
Az öreg felnézett az égre… - Hát én nem mondok semmit, de iparkodjatok, mert ujjan idő gyün, hogy megemlegetitek…
- Sietünk, Károly bácsi.
Igazán siettünk volna, de úgy megbámulták takaros betlehemünket, úgy tartóztattak bennünket, etettek, itattak (ne mondják a szomszéd faluban, hogy nem látják szívesen gyerekeiket) és főleg úgy tömték a perselyt, hogy se láttunk, se hallottunk.
Pedig közben feltámadt a szél, lenyomta a felhőket és szitálni kezdte a havat a fekete éjszakába. Ezt azonban a házak között alig lehetett érezni, de amikor kiértünk a szabad mezőkre, belénk mart, és engem, aki a betlehemet vittem, majd belelökött a patakba.
- Egyenest! – vezényelt Jancsi, aki nagy lókötő volt, de szíve a helyén – ha a nyárfás utat elértük, nincs semmi baj.
- Nem kellene visszafordulni?
- Nem! – üvöltött Jancsi – engem agyonvernek, ha nem leszek ott az éjféli misén.
Az idő és a tér elveszett. A nagy subákat majd a földrenyomta a szél, a hó vágott, mint a jeges vessző, és reszketve izzadtunk, ijedt kis erőnk utolsó megfeszítésével.
Vánszorogtunk. A kis betlehem oldalát már feltépte a szél és kísértetiesen csapkodta a papírt, miközben a toronyban a kis bádogcsengő néha megkondult, mint a lélekharang. Nem tudtuk, hol vagyunk, és szívünk körül halálos hidegen bujkált a félelem.
- Megfagyunk – mondta valaki, mire Bence Gábris leroskadt a hóra, és sírni kezdett, de sírását elkapkodta a sikoltó szél.
- És csak álltunk. Összebújtunk Gábris körül, a betlehem lecsúszott kezemből a hóra és nem hittünk már semmiben, csak az elmúlás borzalmában, és már nem is voltunk.
- Imádkozzunk! – mondta ekkor Péter, és ennek a szónak a mélységében egyszerre végtelen csend lett, és ebben a csendben alig hallhatóan, mégis világosan megérintett bennünket meleg szárnyával a távoli harangszó.
- Harangoznak – ordított Jancsi -, most már tudom az utat.
- Imádkozzunk – mondta Péter, és imádkoztunk.
És az éjféli misén otthon voltunk. És azóta is, ha nagy baj van és kiesik a kezemből a betlehem, azt az imát mondom és azt a harangszót hallom még ma is.