Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zene világnapja

2008.10.01

Kép

október 1.

ZENEI VILÁGNAP

 

 

 Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A zene világnapjának nyilvánította.
Mindez 1975-ben történt, azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak. 

= http://www.hzo.hu/index.dw?mit=81&hir_id=1299

 

      Szeretjük a zenét. Szeretjük, mert jókedvre derít, mert magával ragad, mert bánatunkban megvígasztal és megmelengeti a szívünket.

 

 

      "Az ókori irodalmi emlékek mesékben mítoszokban zengenek csodatévő hatalmáról: Orfeusz énekével hozta vissza kedvesét az alvilágból, Vejnemöjnen vadakat szelidített meg hárfájával, sőt, mint tudjuk, sebet gyógyítani síppal, dobbal és nádi hegedűvel is lehet."

 

 

      Nekem ajándék egy szép hangverseny, ami után újjászületve mehetek haza. Jó, hogy van itt egy hely, amely otthona Tapolcán a zenének - muzsikálóknak, hallgatóknak egyaránt.

 

      Most a zene világnapján örömmel köszönthetjük a 38 éve működő zeneiskolánkat, a benne lelkesen muzsikáló növendékeinket és zenetanárainkat, koncertlátogatóinkat.

 

      Ünnepeljük ezt a napot mi is muzsikával, mint szerte a világon minden zenekedvelő.                                    (Némethné F. Erzsébet)

 

 

Kép

 

Szeretettel várunk minden zenebarátot

 

 

 

2009. október 1. (csütörtök)

17 órakor

 

 

 

ÜNNEPI HANGVERSENYÜNKRE 

 

Ünnepi köszöntő:

 

   Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét a zene világnapjának nyilvánította.
Mindez 1975-ben történt, azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak.
   „Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, a zene azonban módot ad arra, hogy ma is megértsük egymást. Az igazság, ami a világ minden művészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással.”
Yehudi Menuhin ezekkel az örökérvényű gondolatokkal indította útjára a zenei világnap intézményét.
   Az emberek azóta is „legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják kifejezésre” minden év október elején.
   Számos országban, Magyarországon is évről évre különböző zenei rendezvények, hangversenyek emlékeztetik a közönséget október 1-jén arra, mit ad, mit jelent az emberiség számára a muzsika, mi a feladata, lényege, mekkora a művészet varázsa.
Jó érzés, hogy rohanó világunkban, (mindannyian) érezzük a művészetek lelket varázsló hatalmát.
   Mi is mindannyian, akik e falak között dolgozunk nap mint nap, a szellem, a szépség megmunkálását, a zene közkinccsé tételét tűztük ki legfőbb céljaink közé. Napjainkban gyakran farkasszemet nézünk sok nehézséggel, ordas anyagiassággal, elgépiesült, rohanó világunkkal, mégis érezzük mennyire fontos, hogy ezt a varázsló tüzet ébren tartsuk, és átadjuk az itt tanuló diákoknak, a koncertekre látogató közönségnek. 


   A zene az összetartozás ünnepe is lehetne. Közösségi erő van benne, sok-sok gyakorlás, együttműködés, alázat, szeretet egymás iránt.
Az értékek megfogalmazása, továbbvitele a legfontosabb szempont, akkor is, ha egy zeneiskolás növendék ül a koncertpódiumon, és akkor is, ha világhírű művészek teszik ezt.

   A mostani nehézségek ellenére is mondhatom, hogy a mi iskolánkban színvonalas oktatás folyik nagyszerű kollégákkal. Évente több hangversenyt szervezünk, ahol diákok, tanárok muzsikálnak (sokszor együtt is), vendégművészeket is hívunk rendszeresen, zenekarok működnek (fúvó és vonós zenekarunk van) szép eredményeket érünk el versenyeken, fesztiválokon, és a sort még folytathatnám.
Ilyenkor mindannyian közös erővel azon fáradozunk, hogy továbbvigyük a zeneművészet aprócska, vagy óriási lángját, hogy egy-egy ilyen szép megvalósult zenei esemény után ez a láng ott égjen tovább minden ember szívében.

   Nagyszerű zenész kollégáimnak kellene most a zenei világnapon köszönetet mondani egyenként, és mindenkinek, akik ezért a szép ügyért fáradoznak nap mint nap e falak között.
Hosszú lenne a lista, ha ezt név szerint is megtenném.
Annyi biztos, hogy nem az egyéni teljesítmények vannak fókuszban, nem a zene piaci értéke fogalmazódik meg a produkciókban, hanem az alázat, a zene magas szintű tanítása és művelése.

   Kívánom kollégáimnak, az itt tanuló diákoknak, szülőknek, a hozzánk látogató zenét szerető embereknek, hogy legyen sok örömük abban a csodában, amit zenének nevezünk, hogy tartson össze bennünket a zene, a művészetek szeretete, az együtt muzsikálás öröme.
   A napokban kezembe akadt egy szép könyv, ami ugyan nem a zenéről szól elsősorban, de az írója mégis egy külön fejezetet szentel ennek a témának.
Egy teológus Enzsöl Ellák írta, az a címe, hogy Szeretet – hittan.
Ebből a könyvből szeretnék most idézni. Nagyon szép témákról ír, (hivatás, munka, szolgálat, összetartozás, reménység, alázat, szeretet, megbocsátás…)
Azon is elgondolkodtam, hogy ilyen szép témák közé került a zene. Talán nem véletlen.
Tudom, hogy a zene eléggé szubjektív, hogy egy-egy zenei élmény kicsit másképpen hat mindenkire, de talán érdekes lehet meghallgatni, mit jelent a zene ennek az embernek.
Néhány gondolat a könyvből:
   „Az ember kifejezési lehetőségeiben van egy határ, ahonnan a szavak erejével képtelenség tovább mozdulni, s amikor ehhez a határhoz érünk, már nem jöhet más, csak a zene.
Van egy pont az ember érzelmi világában, ahol csődöt mond minden megoldási javaslat, és akkor következik a zene.
A zene az elmondhatatlan elmondása, a fölfoghatatlan kifejezése, földöntúli üzenet a ’ süket világnak’ , hogy megnyíljék fülünk a hallásra, és megérezzük azt a finom érintést, amit semmiféle mozdulattal sem érhetünk el, amihez kevés a kéz, kevés a szó, kevés a száj, amihez zene kell.
Nem tudok választani kedvenceim közül. Zavarba jönnék, ha valamilyen fontossági sorrendre buzdítanának, mert minden „csodateremtő” a szívem közelében tartózkodik, mindegyik máskor és máshol töri fel bennem a bezártság csöndjét, hogy egy olyan birodalomba vigyen, ahol már nincsenek kicsinyes, kuporgató , csigalassúsággal araszoló földi gondok, csak a Fénynek, a Léleknek, a Magasságnak tűzrózsái.
… Éjjel van és templomba vágyakozom … És a templom a szobámba jön! … Bach Esz-dúr triószonátáját hallgatom. Itt már akadoznak a szavak!... Magasság és mélység, fenség és kicsinység, hatalom és dicsőség, alázat és könyörgés, mennydörgés és szivárvány ez a zene.
A hátgerincemen érzem az érintését, és többé soha senki sem tud engem megingatni abban a hitben, hogy „igenis létezik egy Másik Világ!”
Ha fáradt vagyok, felteszek a lemezjátszóm korongjára egy Vivaldi lemezt.
Egyszerűen csak azért, mert békességre vágyom, harmóniára, össze akarom szedni azt, ami szétszóródott bennem, ünneplőbe akarom öltöztetni a szívem, akkor is, ha egy fárasztó hétköznap közepén állok, és nekem ehhez az ünnepi lélekhez „Vivaldi Atya” kell.     

  

http://www.youtube.com/watch?v=x36HMcslJx4&feature=related


Nincs elegendő helyem, ha a zene szeretetéről szólok. Hiszen az egész könyvet tele kéne írnom Mozarttal. Mozart szívhangjaival, lepkeszárnyával, ezüst könnyeivel, ébenfa keresztjével, reszketésével és halálon győzedelmeskedő ujjongásával… Mozart a Mindenség Tudósítója.
… És hány oldal kellene Beethovenhez? A zene templomtornyához…
Nem tudsz hinni? Kételkedsz?... Azt állítod, hogy csak a fogható világ a valóság?
Hallgasd az ötödik szimfóniát, hallgasd a hetediket, hallgasd a kilencediket – s utána hallgatni fogsz! Nem fecsegsz többé gúnyolódva … Szépen elcsöndesedsz. Azt veszed észre, hogy valami változáson ment át a lelked. Mintha kicseréltek volna…
Én nem tudlak téged megtéríteni? … Nem baj! Majd Beethoven megteszi helyettem…
A zene üzenet az elmondhatatlanról. Fényesség és erő.”
– írja Enzsöl Ellák.

  
Ünnepeljünk mi is ezen a napon muzsikával!
Jusson el ez a gyönyörűség és élmény azokhoz, akik szeretik, akik megérdemlik, és akik tudják, hogy nem lehet nélküle élni.
Ezzel a néhány gondolattal szeretném figyelmükbe ajánlani a mai hangversenyünket.

   Szép estét kívánok!                  

                                             Szigecsánné Freund Teréz (tanszakvezető) 

= Elhangzott 2008. október 2-án a Zene Világnapja alkalmából rendezett ünnepi hangversenyünkön.
 

 

Juhász Gyula: Prológus

 

Kedves Közönség, kis jóindulattal
És biztatással vedd, amit hozunk,
Kik lelkes hittel, ifjú akarattal
Művészetünk oltárán áldozunk.

 

Még fiatal e gárda, ó de nékünk
A fiatalság ritka, drága kincs,
Mely beragyogja minden küzködésünk
S a rögös útra rózsát áldva hint.

 

Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,
Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk: a szépet, jót akarjuk
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!

 

S ha egy akad köztünk, ki a dicsőség
Fénylő egébe fölszáll, már elég;
Mi többiek majd, ó kedves Közönség,
Küzdünk tovább, míg szent tüzünk elég.

  

Mert érted játszunk és érted csatázunk,
Boldog magyarság, mely nem volt, de lesz,
Ha tetszik néked a mi áldozásunk,
Kedves Közönség, tapsolj és szeress!